Szűz Mária jelenés Szentkúton

Magyarország egyik legismertebb Mária-zarándokhelye az Apostoli Szentek által 1252-ben kegyhellyé vált nyilvánított Szentkút. Nógrád megyében található, Mátraverebélytől nem messze. Szerencsére nem lakom messze tőle, autóval bő fél óra kiérnem a helyszínre, úgyhogy több alkalommal is meglátogattam a helyet, legutóbb ez év áprilisában és májusában.

A történet a következő röviden, majd bizonyos részleteit későbbiekben külön leírom. Szent László forrást fakasztott egy sziklában a lovával. Feltehetőleg 1095-ben egy mátraverebélyi pásztor néma gyerekével együtt őrizte a völgyben az uradalmi állatokat. A kisfiú lemaradt apjától mert vizet keresett, amikor is megjelent neki a Szűz Mária és rámutatott a forrásra. A fiú oltotta szomját, ivott a vízből, mire felnézett a jelenés már eltűnt majd furcsa bizsergés lett rajta úrrá: meggyógyult, tudott beszélni és apja után kiáltott. Az apa elképedt, majd híre ment a történetnek az egész környéken. Az apa továbbásta a mélyedést, melyből később egy kút lett s 100 évvel később már a hely megkapta a Szentkút nevet. A kutat szentnek nyilvánították, majd 1258-ban engedélyt kapott az apostoli Szentszéktől arra, hogy búcsújáró hely legyen.
1370-ben lebontotta a helyi vajda a község templomát majd újraépítette a ma is szép verebélyi templomot. Ezek után leégett, újjáépítették stb. Ekkor újabb csoda történt, a szentkút vizében aranykereszt ragyogott fel 1700-ban több hívő szeme láttára, melynek híre eljutott XI. Kelemen pápához is, aki kivizsgálta az esetet. Rá egy évvel több ezer embernek jelent meg A Szűz Mária trónján ülve kis Jézussal a kezében. Mindezek után az egyház felvásárolta a helyet és figyelemmel kísérte a történéseket. Ezután számos megmagyarázhatatlan csodálatos gyógyulás történt, melyet az itt vásárolható könyvben el is olvashatunk. Rokkantak, betegek százai gyógyultak meg állítólag.
Mikor áprilisban mentem elég kevesen voltak és sikerült egy pappal beszélgetésbe kezdenem a helyről és a jelenségekről. Szerencsére rendes is volt és el is kezdett mesélni, de tesóm félbeszakította bunkó módjára, hogy most már indulnunk kell haza.
A pap először is a remetékről kezdett el beszélni, ugyanis itt van kifelé a Nagymeszes-hegyen, dombon pár remete barlang is látható. Egy hegyi ösvényen haladva pár perc séta után ki is jutottam oda. Itt sziklába vájt barlangokat találunk bal oldaltájt, melyben egykor a remeték éltek. Az utolsó közülük, kinek neve Dobát Jozafát 1762 július 6.-án halt meg, s tudtommal a templom alatt van valahol eltemetve. Mivel mennem kellett csak ennyi információhoz jutottam csak, a pap pedig megígérte, hogy ha legközelebb jövök keressem fel, majd tovább meséli a történetet...egyébként a barlangok sajnos már tele lettek karcolva, firkálva így nemtudom, hogy eredetileg voltak-e vésetek a falakba amit a remeték készítettek avagy egy sem. Megnem erősített hírek szerint a remeték is tanúi voltak Mária jelenéseknek. Képek:

A májusi jövetelem totál ellentétje volt az előzőnek. Sokan voltak, felvonulást tartottak.
Nagyon sok zarándok, beteg és egészséges, idős és fiatal jött el a helyre. Sajnos a papot akivel beszéltem sehol sem láttam, a felvonulók között sem.

Miután elment a kis felvonulás megnéztem az 1932-ben megépített mesterséges "barlangot" a Szentkút búcsús hívek, amelynél imádkozni, gyertyát gyújtani és köszönetet szoktak mondani a Szűz Máriának. Az ez előtti téren szoktak misét mondani és leülni.

Ebben a kis kialakított barlangban a falon számos tábla mond köszönetet a Szűz Máriának amiért meggyógyultak és csodák történtek az emberekkel. Nagyon sok család mond itt köszönetet. Pár idézet a táblákról, melyeket lejegyeztem:
"Hálából Szűzanyának hogy megsegített minket"
"Higgyetek, ő meghallgattatott."
"Hálából fiunk gyógyulásáért." (+ a család neve)
"Szűz Anyának, mert megsegített."
"Örök hálából Szűz Máriának feleségem gyógyulásáért"


A barlang előtt még van egy kút is ahonnét a gyógyító víz jön, egy fal ahová szintén raktak emléktáblákat és egy emlék, mely az egyik természetfölötti jelenséget őrizte meg.

Ez olvasható rajta: 1085-92 között Szent László fakasztotta a forrást. A XI. században egy itt álló fa lombján megjelent a boldogságos Szűz Mária a kis Jézussal a karján és a forrás vizével meggyógyította a néma pásztor gyermeket. 1701-ben Nagyboldogasszonykor több ezren látták az Istenanyát szent fiával a karján Szentkút felett. 1720-ban Zakariás Mihály és Maák János remeték és a zarándokok, itt mennyei énekszót hallottak. "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem...élő víz folyói fakadnak majd belőle. Ezt Jézus a lélekről mondta" /Jn.7,37-39/

Ezután az erdőnek vettem az irányt -melyet még a 14. században, a birtok tulajdonosa Vereb Péter vajda tisztította meg a környéket és az utakat- hogy megnézzem a forrásokat.
Útközben meg lehet tekinteni a Szent László Forrást és ugratásának helyét. A történet a következő: Szent László királyunkat (1077-95) a kunokkal való harc 1091-ben bekerítette az erdőben, bekerítették így a völgybe szorult vissza. Nem maradt más hátra minthogy átugorja az itteni kisebb szakadékot lovával, mely miután megtörtént a patkó nyoma felhasította a sziklát, és forrás jött fel belőle. Ez lett a Szent László forrás. A történet részletesen elolvasható ha rákattintotok a képre:

Az erdőben megtalálható a három forráskút, melyekből az állítólagos gyógyvíz folyik egy szép patakon át. A kutak nevei: Szent Imre, Szent István és végül Szentháromság. Igazán friss a víz, természetesen megmostam benne az arcom és ittam is, de mivel beteg nem vagyok így gyógyulni se gyógyultam tőle semmit, feltéve ha tényleg segít valamit is ez a víz a szervezeten.



Ezután visszamentem a templomhoz. Néztem, keresgéltem a papot akivel a múltkor beszéltem, de nem találtam. Nézelődtem a lakhelyeik környékén, mert vannak akik itt is laknak a melléképületben, akkor egy pont ajtót nyitott és kijött. Azt mondtam neki, hogy tudna-e nekem mesélni valaki erről a bizonyos jelenésről, mert cikket akarok írni róla. Persze nem mondtam meg, hogy ó csak nyomozok és érdekelnek a természetfeletti jelenségek XD Egyébként rendes volt, de azt mondta nem tud segíteni most mindenki elfoglalt az ünnepnap miatt, kb. senki sem ér rá, de sokat megtudhatok ha megveszem az árusoktól (azok is vannak kint) az erről szóló könyvet. Nem terveztem könyvet venni így még vártam és nézelődtem. Mikor vége lett a misének a templomban láttam, hogy bemennek egy másik pap után páran a hátsó szobába. Kivártam a sorom, majd a pap köszöntött és kérdezte mit szeretnék. Ismét elmondtam azt, amit a másiknak is, de sajnos ismét ugyanazt a választ kaptam. Úgyhogy sok sikerrel nem jártam. Annyi azért kiderült, hogy vannak korábbi kéziratok a jelenésről, sajnos nem a legrégebbiek és nem is az eredetiek, ugyanis a templomot többször felgyújtották annak idején a törökök. De levéltárakban fellelhetők korábbi források, csak sajnos nem itt. Legalább ez is egy kis plusz infó volt, ugyanis mindenképp látni szerettem volna valami korabeli eredeti kéziratot a csodáról, ami végül sajnos nem teljesült. Ez a pap is a könyvesbolthoz küldött végül..
A templomban látható freskókon is megörökítették a két csodás eseményt:
Fönt Szent László király vizet fakaszt a sziklából lovával, míg lent a néma pásztorfiúnak megjelenik Szűz Mária.

Összességében ennyit sikerült kiderítenem erről a csodáról és jelenésekről. Több mint a semmi, de még mindig nem elegendő. Sajnos én hülye nem jegyeztem meg pontosan mely levéltárakban őriznek kéziratokat erről, de ha jól emlékszem Egerben. Nem vagyok túlságosan hívő, de a családom az. De ezeket a jelenéseket egyszerűen nem tudom hova tenni és még csak el sem tudom képzelni, mégis mi a fene történhetett. Hiszem, hogy ennyi ember nem képzelődött, de nem hinném hogy Mária olykor olykor csak úgy natúrba megjelenik és ráadásul honnan jön??? ...de végül örülök, hogy ismét egy természetfeletti helyszínt látogathattam meg, ahol valami nagyon furcsa történhetett...

"Tündér" fotó

A cím azért van idézőjelben, mert természetesen nem igazi tündért kaptam lencsevégre 2010 nyarán, hanem csak egy lepkét. :) Bevallom erősen ittas állapotban mentem haza ismerősömmel az éjszaka folyamán és akkor készült a fotó. Csak otthon vettem észre a számítógépen, hogy nem csak én vagyok a fotón.
Ezt pusztán csak érdekességképpen raktam fel, mert tényleg úgy néz ki, mint egy tündér.
A poén, hogy páran el is hitték, hogy az, ugyanis feltettem a gyakori kérdéseken kérdésnek a dolgot:
http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__termeszetfeletti-lenyek__1060614-tundert-fenykepeztem
Egyébként a tündér egy régi lény megannyi ország folklórjában, minden népnél megtalálható szinte, de eredetük az idő homályába vész. Főként Angliában, az íreknél voltak híresek. Egyesek még most is azt feltételezik, hogy annak idején éltek ezek a lények, de az urbanizáció miatt eltűntek vagy átkerültek egy másik létsíkba, az emberi szem számára láthatatlanná váltak, ugyanis régen közelebb álltunk a természethez, spirituálisabbak voltunk. Ehez képest ma már modern városainkban a gépek nélkül már el sem tudjuk képzelni életünket, materialisták lettünk és a legtöbb ember babonaságnak, baromságnak gondolja az ehez hasonló dolgokat, már szinte semmiben sem hisz.
Bár modern korunkban is vannak akik úgy gondolják, hogy ezek a csodálatos kis lények élnek, de számos becsapó, hoax fotókat és videókat is töltenek fel az internetre, ami a tündérek létezését szeretné bizonyítani. Ennek ellenére az emberek igenis szeretnének hinni tündérek és társaik valódi létében...

Összejöttünk mi tündérek,
Hogy táncoljunk egy fényévet.
Dobban a sok-sok fürge láb,
Repít minket a boldogság.

Mi vagyunk itt a csillagok,
És Te is az vagy, csak nem tudod.
Messzi égből jöttünk le.
Gyökeret rakni Földünkre.

Használd a harmadik szemed,
Hogy varázsló tündér lehess.
Hisz tündér volt rég az ember,
Csak mostanra elfeledte.

Együtt táncolunk a Földön,
Együtt repülünk örökkön.
A Föld szívébe leszállunk,
Szerelmünket megtaláljuk.

Kiegészítem még az írásom ezzel, de már nem a képhez fűződik:
Na jó tudom kicsit meredek lesz, de mit szóltok ahoz hogy az ufo és a tündér egy és ugyanaz lenne :D Csak az adott kor embere másképpen hívta és beültette a folklórba.
Sok a párhuzam a kettő között, feltéve ha Elhiszi valaki az ufó eltérítéseket és nem csak a csészealjakról szóló dolgokat pl:
1. "Tündérmenyországba" viszik az embereket és ha huzamosabb ideig ott vannak és visszatérnek az emberekhez sokkal több év telik el az emberi világban. Ha kiutazok a világűrbe (pl tündérmenyország helyett, a csilalgos égbe, űrhajóval) idődilatáció miatt ott lassabban telik az idő. A tündér körtánc alatt, ha valaki belépett a körbe a tündérek felajánlották neki, hogy velük jöhet tündérországba. Itt szintén visszaköszön az idődilatáció.
2.A tündérek sokszor elrabolták az embercsecsemőket, mert az övéik, azaz a "tündérfattyak" sosem voltak genetikailag olyan jók mint az emberi csecsemők. DE sokszor visszavitték őket szüleikhez.
3.Asszonyokat sokszor ragadtak el "tündérföldre", hogy csecsemőket szoptassanak és neveljenek, ringassanak stb. A fattyak abnormálisan nagyyfejűek és sápadtak.A mai ufo eltérítésekben, sokszor elbeszélik azt hogy az idegenek genetikailag kísérletezgetnek, és az eltérített hordja ki a gyermeket, akit aztán később újra lát a hajón és dajkálnia kell, foglalkozni vele míg ott van.
4.A tündérek ha elvittek valaki magukhoz "átlebegtették" a ház falain, úgy ahogy ők tudnak "láthatatlanná" válni az emberi szem előtt. A mostani ufo elrablásokban éjjel sok eltérítettet elrabolnak a házukból, és valahogy mindig leküzdik a fal akadályait.
5. Az ufók a beszámolók alapján lebénítják az embereket, nem tudnak mozogni stb. A tündérek kék "sugárral" azaz tündérlövéssel vagy tündérszéllel bénították meg őket ugyanígy.
6. A tündérkör nagyon hasonló a mai gabonakörökhöz.
7. Néhány tündér kinézete nagyon hasonló a mai földönkívüliekhez. A testhez simuló ruha, a vékony test és a kicsit nagyobb fej. Ez a legtöbb E.T.-re igaz ha elhisszük a beszámolókat. De ha nem a kisebbeket nézzük, hanem a humanoid emberszerűeket akkor a tündérek szépek, hófehér bőrűek és legtöbbjük szép hosszú szőke hajat viselnek, általában a nők. Ez igaz a humanoid szerű földönkívüliekre, akik úgy néznek ki mint az emberek, de a szemtanúk szerint sokkal gyönyörűbbek és meseszerűbbek.
8. A tündéreknek néha szárnyakat adtak,mert tudtak repülni. De sok a folklórban sok olyan van, ahol egyáltalán nincsenek szárnyaik. Lehet ezzel csak azt akarták jelképezni, hogy tényleg tudtak repülni, de nem tudták felfogni hogyan( azaz fejlettebbek voltak)

https://www.youtube.com/watch?v=vjBA5_ytimk

Saját élmények

Mielőtt új bejegyzés születne egy rejtélyről, gondoltam szentelek egy posztot a saját élményeimről is.
Nem tudom megállapítani, hogy csak az érzékeim csaptak-e be vagy tényleg történt valami. Mindenesetre mindent végig gondoltam velük kapcsolatban.

1. Körülbelül 1995 nyarán életemben először láttam UFO-t. Még gyerek voltam, 7 éves és odakint a bejárati lépcsőnkön ültem. Mivel faluban lakom a házunk hátsó udvarában található a veteményeskert, majd a dombok. Szép napsütés volt és éppen a felhőket bámultam, amikor észrevettem az égen egy gyorsan haladó tárgyat. A tárgy szürkés volt, tipikus csészealj kinézettel és oldalról láttam. Irtó gyorsan haladt, majd belement egy felhőbe. Kiabáltam édesanyámnak, hogy hozza ki gyorsan a távcsövemet, de nem hallotta meg így szabad szemmel figyeltem tovább az eseményt. Körülbelül 5 percig vártam, de a felhőből az a bizonyos tárgy már nem jött elő soha többé...

2. Két évvel ezelőtt ( sajnos a pontos dátumra szintén nem emlékszem) egy este éppen lefeküdni készültem. Az ágyam szorosan a falnál van, a sarokban, ugyanebben a szobában van a testvérem ágya is és ő már aludt. Bebújtam a takaró alá és már éjfél körül járt az óra, mindenki aludt csak én nem. Mivel írtam, hogy közvetlenül a fal mellett található az ágyam, kopogásra lettem figyelmes, mely a falból jött. 5-10mp-es szünetekkel újra ismétlődött. A sötétben mobilommal odavilágítottam testvérem ágyához, mert úgy gondoltam ő mozgolódik, de mélyen aludt. A kopogás tovább ismétlődött. Felkeltem az ágyból és kimentem a szomszédos szobába, ahol a szüleim ágya van és mindketten aludtak. Azt hittem valamelyikük fent van és a konyhában tevékenykedik valamit, ugyanis a fal másik oldalán ez a helyiség található. A kopogás tovább folytatódott, így fogtam magam és kimentem a konyhába. Fülemet a falhoz tettem, de érdekes módon a kopogást nem hallottam. Vártam és még mindig csönd volt. Visszamentem a szobámba és az ágyam mellett álltam, de nem hallottam semmit. Lefeküdtem ismét és alighogy letettem a fejem a párnára, a kopogás újra elindult. Már azt gondoltam, hogy esetleg valamiféle egér lehet a falban(lyuk az persze nincs sehol), de a kopogás egyre erősödött, gyorsult és átváltott dübörgésre, mintha a másik oldalról valaki teljes erőből a falat ütni ököllel. Ekkor már nagyon féltem és úgy éreztem, mintha lenne még valaki a szobában. Lehet ez már annak tudható be, hogy megijedtem, valami olyasmi érzés volt, mint amikor egyszer csak megérzi az ember, hogy valaki nézi és pont ránéz az illetőre, aki tényleg őt figyelte és tekintetük összetalálkozik. Magamra húztam a takarót és nagy félelem közepette, valahogy elaludtam...
Másnap reggel elmeséltem a történetet édesanyámnak és mamának, akik megmosolyogták a storyt és úgy gondolták, hogy csak álmodtam az egészet vagy képzelődtem. Ebben a pillanatban csengettek. Az ablakból látni, hogyha a kapuban megnyomja valaki a csöngőt. Kinéztem az ablakon, senkit nem láttam, de a csengő még mindig szólt. Anyukám kiabált a másik szobából, hogy ki az és válaszoltam, hogy magától szól a csengő. Ekkor Ő is és mama is odajött az ablakhoz és együtt figyeltünk. Ezután mama kiment a kapuhoz és pontosan mikor odaért, akkor maradt abba a csengetés...
Poltergeist, kísértet vagy valami egyszerűbb dolog? Tönkre ment a csengő? Nem, az azóta is jó és nem adott ki magától hangot. Nem tudom megmagyarázni.
3. Egyszer pedig a jövőbe álmodtam. Pontosabban nem a távoli jövőbe és mégcsak nem is fontos dolog volt benne. A rövidke történet csak annyi, hogy álmomban azt láttam, hogy éppen felkelek az ágyamból ( nem kívülről láttam magam, hanem saját szemszögből " point of view"), kimegyek az előszobába, ahol édesanyám éppen porszívózik, majd mikor meglát engem lekapcsolja. Ekkor véget ért az álom és felébredtem. Felkeltem, ugyanúgy kimentem a szobába és anya porszívózott. Mikor meglátott ugyanúgy lekapcsolta a gépet. Minden ugyanúgy történt, mint az álmomban, mintha azt láttam volna újra képkockáról képkockára.
4. Úgy 1 évvel ezelőtt egyedül maradtam a lakásban a kutyámmal hajnalban. Szépen kiültem a konyhára olvasni, majd mintha az előszobában sétált volna valaki, hallottam a lépteit. Senkit nem láttam, fel is ugrottam. Ezután rá 5 percre a kutya elkezdett ugatni a nagy büdös semmire, ki is nyitottam az ajtót, de megállt a küszöbnél és nézett körbe... hm érdekes :O
5. Ezt pár éve a temetőben fényképeztem. Nem tűnik por szemcsének, azok teljesen másképp néznek ki és biztos hogy nem visszatükröződés. Több fotót is készítettem a helyről, de a többin nincs semmi. Úgy néz ki mint egy energia gömb. Ha bogár lenne látszódnának a kis lábai, vagy a szárnyai és nem ilyen gömb alakja lenne.

 

6. Eszembe jutott utólag még egy dolog! Kiskoromban, talán 8 éves lehettem, a tesómmal voltam a szobában egyedül estefelé. Anyukám átrohant gyorsan mamámhoz valamiért és csak ketten maradtunk. Épp valami könyvet bujtunk a földön ülve, amikor a konyhából egy óriási nagy csörömpölés hallatszott, mintha az összes tényér összetört volna. Nagyon beparáztunk tesómmal, mire visszajött anya ott sírtunk. Ő meg kiment a konyhába és senki nem volt ott, viszont a tányéroknak sem volt semmi baja érdekes módon. De akkor mit hallottunk? Biztos vagyok benne, hogy a zaj pontosan olyan volt, mintha vagy 10 tányért összetörtek volna.

Két szellemfotó

Ezeknek az eseteknek már sajnos nem tudok utána járni, de leírom ebbe a blogba, mivel az egyik egy közeli ismerősömmel történt meg, míg a másik családtagom munkahelyén.

Az első eset egy volt általános iskolás lány osztálytársammal történt meg. Egy kisebb baráti társaságával, a közeli Rákóczibányai erdőbe mentek nyársalni. Természetesen tüzet raktak és egész este kint voltak, közben pedig fotókat készítettek, hogy megörökítsék az estét. Másnap visszanézték a fotókat és az egyiken egy furcsa emberszerű alakzat volt látható a kép bal oldalán. Na már most, aki úgy gondolja, hogy ez füst az téved. Egyrészt senki sem szív cigarettát a társaságban és aznap este sem cigizett senki. A tűz füstje pedig egyik képen sem látszódik - ugyanis elég sok fotót készítettek -, ráadásul itt a tűz mellett látható az alakzat, ami túl szabályos is.

Kiderült egy történet, ami ott történt meg a faluba. Egy menyasszony, amiért férje nem jelent meg az esküvő napján, a közeli erdőbe futott bánatában és öngyilkos lett. Ha ránézünk a képre egyből egy fátyolszerű alak körvonala rajzolódik ki. Lehet, hogy a szomorú menyasszony kísértete?

Kitudja, de ha alkalmam adódik rá és a volt osztálytársnőm is benne van, kilátogatunk a helyszínre. Igaz az eset már több, mint két éve ( 2010 eleje tájékán) történt, hátha ismét sikerül lencsevégre kapni a szellemet.

A másik eset egy családtagom munkahelyén történt. Kórházban dolgozik, így természetes hogy volt már olyan, aki ott hunyt el...

Szóval ez a családtag, azzal jött haza egyik nap, hogy az egyik betegük lefotózott egy szellemet a szobájában, ahol feküdt és az egész kórház ezt beszéli. Szinte azonnal rákaptam a dologra, és megkértem arra, hogy szerezze meg nekem a fotót. Bizonyos okok miatt, nem tudtam bemenni a kórházba, hogy megnézzem a szobát és később már az idős öregúr - aki a képet készítette - sem feküdt már bent. Napok múlva meglett a kép. Félig csalódott voltam, ugyanis a telefonon jól mutat, azonban a számítógépen nagyon kicsike a kép, látszik hogy egy régi telefonnal készítették, nem pedig egy újabb, modern fényképezőssel.

A történet szerint a beteg éjszaka zajra ébredt fel a sötét kórteremben. Felkelt az ágyából, hogy felkapcsolja a lámpát. Mikor ez megtörtént, az ágynál azt látta, hogy egy fej emelkedik ki az ágy aljából. Gyorsan elővette a telefonját és elkészítette a következő képet, mielőtt még az alakzat eltűnt volna:

A lehetőségek a következők:

Ez egy kísértet feje. Ez egy kórház, nem lenne meglepő, ha kísértetek is lennének itt. Sokan meghalnak nap mint nap, a szóban forgó kórteremben is hunytak már el sokan. Az arcon mintha még a fájdalom jele is látható lenne, a száj ordítás szerűen nyitva van. Az egyik ápolónő, még egy rég elhunyt beteg arcát is felfedezte benne ( bár ez utóbbi dolgot komolytalannak vettem, ugyanis ennyire nem részletes az arc) .

A másik lehetőség, hogy pusztán a szemünk becsap minket. A lámpa fénye és az árnyékok, a huzat gyűrődése olyan alakzatot vesz fel, ami alapján egy emberi fejet veszünk ki belőle. Azonban, míg a fej tetejére ezt a verziót ráfoghatnánk, az arc álla mintha el lenne mosódva, nem illik bele az ágyhuzat színébe sem, teljesen eltér tőle.

Sajnos nem tudom mi lehet az igazság, de annyit le kell szögeznünk, hogy az öreg férfi fotómanipulációt nem hajthatott létre, ez BIZTOS. Nincs laptopja, nem ült számítógépnél, mint beteg úgy volt a kórházban. A fotó azért ilyen kicsi, mert régi típusú a mobiltelefon. Egy idős ember amúgy is miért tenne ilyet? Más szellemfotót még ezidáig nem készített senki és másik jelenést sem láttak ( vagy csak nem mertek elmondani). A helyre akármikor elmehetnék, de mivel ez az eset is régen történt (2010 nyara), így nem tudom lenne-e értelme még bármit is intézni ez ügyben. De ha egyszer úgy adódik, lehet befekszem egy éjszakára ebbe a bizonyos kórterembe...

A mátranováki fanyűvő 2. - A nyomában

Az előző bejegyzésben részletesen ismertettem hogyan találtam meg beszámolókat erről a lényről és végül mi lett az egész történet vége. Számos észlelés és beszámoló született, megtalálható a folklórban az állat és már újságban is szerepelt. Mivel Mátranovák itt van a közelben, fogtam magam és a helyszínre mentem, eddig összesen kétszer, ebben a bejegyzésben pedig ezt fogom ismertetni.
Ami számomra meglepő és egyben vicces is volt, hogy az "expedíciómról" beszéltek egy rádióadásban! Bár a két műsorvezető eléggé komolytalanul veszi a fanyűvős témát. 1 óra 5 perc és 44 másodperctől kezdődik a fanyűvőről a téma, míg 1 óra 10 perc és 39 másodperctől félreérhetetlenül Rólam és az utamról folytatnak párbeszédet. Akit érdekel a linkre kattintva meghallgathatja a rádióadást:
-LINK-
Görgessétek lejjebb és a "Itt az adás és persze a podcaston is." szöveg alatt indítható el.
De akár le is tölthetitek mp3 formátumban innen: -LINK-

Mátranovákon először
2011. augusztus 22.-i napon fogtam magam, biciklire ültem és Mátranovákra indultam.
A google föld segítségével rajzoltam egy gagyi térképet hogyan is juthatok el oda, és reménykedtem hogy nem tévedek el. Délután fél kettő körül el is indultam. Az odaút nagyon jó volt! Ahogy suhansz lefelé egy lejtőn a gyönyörű napsütésben, és egyik oldalon mező, a másikon egy tó, az valami nagyon jó érzés. Ezek mellett elmentem és közben akadt egy két falu is, majd 1 óra alatt odaértem Mátranovákra. Ott egy kis útbaigazítást kértem egy férfitól, hogy merre kell menni a bányász emlékműhöz. Szerencsére rendes volt és segített. Emlékezzünk vissza az egyik beszámolóra amit egy öreg bányász mondott el, hogy látta a lényt. Ezért is gondoltam felkeresem ezt a bányászházat. De itt van részletesen az eset:
http://kriptid.blog.hu/2011/07/12/par_regi_tortenet_a_fanyuvorol#more3061094
Sajnos senkit nem láttam se odakint se odabent. Csak a szemben lévő házból nézegetett egy ember, hogy ugyan mit nézelődöm ott annyira. Készítettem egy képet a házikóról, és útnak indultam az erdőnek, gondoltam majd a vissza úton ismét felkeresem a házat.
Alig pár száz méterre van az erdei út a Bányászháztól. Elég meredek dombon vezet felfelé az út, de mikor kiértem nagyon szép látvány fogadott. A táj szép, csak sajnos pár terület elvan kerítve drótkerítéssel, mert magántulajdon és a környéken legeltek a juhok és szarvasmarhák. Mivel pont egy kis dombocska volt a kerítés túl oldalán, gyorsan átugrottam, hogy onnan készítsek képet a tájról. Valljuk be, ha tényleg él itt valami lény, az ebben a hatalmas erdőben biztos hogy eltud bújni. Nem hittem volna hogy ekkora ez az erdő.


Tovább haladtam. Az út dombokon át vezetett. Már a harmadik dombtetőre értem, amikor is megálltam pihenni. Ekkor néztem körbe, hogy merre felé is haladjak tovább. A távolban lehet látni pár föld utat, láccódnak a fák között. Ekkor vettem észre, hogy a messzi távolban az úton pont sétál valami hófehér alak. Ez nagyon messze volt a részleteit nem lehetett látni, de biztos vagyok benne hogy fehér volt. A fanyűvőt általában fehér szőrűnek írták le. Nem azt mondom, hogy azt láttam, csak érdekességképp említettem meg. Az is lehet hogy egy egyedül sétáló ember volt, fehér fölsőben és fehér nadrágban. Bár ki az a hülye aki a saras és piszkos erdőben, teljesen fehér ruhában jár? Pár másodperc volt csak amíg láttam, mert ahogy haladt eltűnt a fák sűrűjében. Kitaláltam, hogy elmegyek arra felé. Ismét áthajtottam egy dombon, amikor is kétfelé ágazott az út. Emlékeztem, hogy a google föld térkép azt mutatta, hogy a jobboldali út valami helyre vezet. A baloldali pedig az erdőnek amerre az alakot láttam. Kíváncsi voltam a jobboldali hová is visz majd, így elindultam arra és majd aztán visszafordulok és elmegyek balra. Hirtelen azt hittem, hogy egy sátorra bukkantam, de nem, csak szalmák voltak letakarva fával. Zsákutca
Elkezdett rosszra fordulni az idő. Annyira, hogy a nap is eltűnt és hamarosan esni kezdett egy kicsit az eső. Reménykedtem hogy eláll, és elindulhatok a baloldali útnak, de ez nem jött össze. Hatalmas vihar tört ki, elkezdett szakadni az eső. Túl messze voltam a házaktól, úgyhogy az erdőbe ragadtam. Gyorsan behúzódtam a fák közé és a bokrokhoz, hogy ne ázzak meg annyira. Egy ideig nyugtom volt, már lassan 20 perce ott gubbasztottam, amikor még jobban esni kezdett és teljesen átázott a ruhám. A fényképező gépemet és a telefonomat féltettem nagyon, féltem hogy az esőtől tönkremennek, hiába hoztam egy kis hátitáskába, az is teljesen átázott. A földúton is csordult le a víz patakokban, így egyből észbe kaptam hogy már nem tudok tovább haladni az erdőben, főleg nem a biciklivel. Az eső szakadt és egyre jobban fáztam, már a fák és bokrok sem védtek meg. Ekkor már nagyon ideges voltam, fogtam magam és szakadó esőben elkezdtem visszafelé indulni. Az út sáros volt, szinte kapálóztam hogy ne csússzak el a hatalmas sárban. A bicikli csurom víz és sáros. Az út felénél elállt az eső. Na mondom így nagyon jó lesz haza menni...de mintha az idő ellenem dolgozna, az eső megint elkezdett szakadni, még jobban mint korábban és Én pont a dombon tartottam ahol semmi fa vagy bokor ami megvédhetne. Körülbelül majdnem 6x-or estem hátra a csupa sárba. Ennyire már rég voltam ideges. Végül nagyon nehezen visszaértem az erdei út elejére és eszembe jutott, hogy a Bányászház közelében volt erkély ahová behúzódhatok az eső elől. A Bányászház be volt zárva már. Sajnos sokat nem értem az erkéllyel, teljesen eláztam, körülbelül mintha ruhában álltam volna be a zuhanyozni, ráadásul az eső kezdett elállni. Nem láttatok még ekkora szerencsétlent mint Én, ugye?:D Ekkor megint kint állt a korábban említett férfi a szemben lévő háznál, és kikiabált hogy beakarok-e menni a bányászházba. Meglepődtem. Mondtam hogy nem, csak az eső elől bújtam el. Ekkor jutott ismét eszembe a bányász beszámolók a fanyűvőről. Kíváncsiságból visszakiabáltam, hogy az övé-e ez az épület. Azt mondta nem, hanem az apósáé, és nála van a kulcs. De mondom esőbe hova hívjam ki szerencsétlent, elég nagy pofátlanság lett volna mondani hogy na hozza a kulcsot. Az eső elállt, kitekertem a fölsőmből a vizet, megnéztem hogy rendben van-e a telefonom és a fényképezőm. Szerencsére minden működött, de vizes lett. A férfi még ekkor is engem lesett, hogy mit csinálok. Felültem a biciklire és elindultam hazafelé...volna hacsak nem gondolom meg magam és elindultam a másik kis utca irányába. Pár métert tettem csak meg, de zsákutca és visszafordultam. Ekkor épp haladok el a ház előtt ahonnan a férfi kikiabált, amikor is megállított egy 50-es éveiben járó ember. Kérdezte hogy mit csinálok itt, mert látja hogy nagyon nézelődöm. Ekkor már tudtam, hogy Ő a bányászház kulcsának őrzője. Elmondtam hogy csak nézelődöm és biciklizgetek, de elkapott az eső és eláztam. Megkérdezte hogy megnézem e a házat, kihozza a kulcsot. Szerintem eléggé gyanúsnak véltek, hogy én ott sündörgök már egy ideje, rámondtam hogy rendben van megnézem. Még a végén nehogy azt higgyék hogy lopni akarok vagy ilyesmi és azért ólálkodom ott... Kérdezősködött hogy honnan jöttem és mi a nevem. Megmondtam neki, mert mondom úgysem ismer és nem vagyok oda valósi. A vezetéknevemről megállapította hogy biztos az egyik rokonom bányász volt. Ez így igaz, papám valóban bányász volt annak idején. Kinyitotta az ajtót és két szoba volt. Csak a kis előszobába mentem be, de sok vizet hagytam magam után a talajon, amit azonnal elkezdett feltörülni a bácsi, így gondoltam nem cseszek ki vele és nem megyek be a másik szobába csak bekukkantok. Láttam két könyvet. Ekkor jutott eszembe hogy pár könyvben írnak a fanyűvőhöz hasonló állatról, lényekről, szellemekről stb. Megkérdeztem mik azok a könyvek, de az egyik csak a Vendégkönyv volt, a másik pedig a bányászok zene könyve volt ,amiben kották voltak. Egyikbe sem olvastam bele, nem akartam összevizezni mindent. Ekkor megkérdeztem a öreg úrtól, hogy Ő is bányász volt-e. Természetesen az volt, de csak * (*= itt egy szót mondott,amit nem jegyeztem meg mert életembe nem hallottam,de vagy valami régies már nem használt szó lehet, vagy a bányászok egy részére értették. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem bányászott csak valami segítő volt vagy valami ilyesmi)
Vettem a bátorságot és ismét kérdeztem, nincsenek-e a bányászoknak legendái vagy régi történetei,amire azt mondta hogy "Már maguk a bányászok is legendásak." Kimentünk a házból és megmutatta a hátsó udvart,ahol egy-két csille volt. Ez az amiben hordták ki a szenet a bányából. Reménykedve benne hogy nem néz hülyének elkezdtem mondani pár mondatban hogy olvastam bizonyos állatról ( és itt leírtam a fanyűvőt hogy néz ki ) és hogy nem-e hallott ilyesmiről. Szerencsére nem nevetett ki, de nem úgy nézett ki mintha meglepődött volna a hallottaktól. Vagy tud valamit mégis, vagy csak nem nagyon figyelt hogy mit mondok neki nem tudom. Azt válaszolta hogy "Erről még nem hallottam sosem. De voltak olyan történetek, amikor fent északon éjjel a bányászok ott maradtak az erdőben, és tüzet gyújtottak hogy melegedjenek körülötte. Ekkor azt vették észre hogy a közelben lévő szenek és pár barlangban lévő szén is magától kigyulladt." Ezt érdekes volt hallani, magától kigyulladó szenek? De nem ez miatt jöttem, így nem is kérdezősködtem erről tovább. Mindent megmutatott, ismeretlen állatról nem hallott és nem látott, így megköszöntem neki mindent és elindultam hazafelé. Örültem, hogy az elázás és sok szenvedés után, legalább sikerült beszélnem valakivel. Bár kissé bús voltam, hogy nem hallott semmi ilyesmiről. Ez még nem bizonyítja hogy a lény nem létezhet. Mivel minden sáros lett,az úti célt nem értem el, amely nem más volt mint az erdő mélyén található Riolittufás táj. Ez egy sziklás rész,ami vulkáni hamuból jött létre. Itt nagyon sok hasadék van, talán még barlangok is amiben elrejtőzhet egy állat. Bár nem voltam ott, ezeket onnan tudom hogy otthon a mi erdőnkben is van egy ilyen hely és ott már voltam. Így néz ki Mátranovákon :

Összegzésül csalódott nem vagyok, csak az eső ne esett volna. Akkor lehet több helyet is megtudok nézni az erdőben. Így körülbelül alig 15%-át sikerült megnézegetnem. Ha jó idő lesz, lehet megint elmegyek. Bár lehet ha többen mennénk többre is jutnánk és azt is vegyük számításba hogy fanyűvőt csak este és éjjel láttak még, nappal sosem!


Mátranovákon másodszor
2011. augusztus 28. - vasárnap. Mint írtam az előző kirándulásnál is elakartam jutni egy riolittufás részhez, ahol rengeteg a sziklás rész tele bemélyedésekkel. Itt simán megbújhat egy állat. Még az is lehet, hogy van valahol egy barlang. Hatalmas dombokon való átgurulás után, a 35 fokos melegben, megpillantottam a tufának egy részének a tetejét. Ez csak egy apró része, a Google Föld programban mindenki megnézheti milyen nagy is ez a terület.
Örültem, hogy végre ott vagyok. Legurultam egy lejtőn, de az út három felé is vezetett. Nem tudtam merre is kellene mennem, kiválasztottam egy utat, de kiderült, hogy rossz irányba mentem. Egy tisztásra értem ki, sziklás rész sehol. Elkezdett esteledni, így már időm nem volt, hogy egy másik utat is bejárjak. Csalódott voltam, remélem sikerül legközelebb eljutni a sziklás részhez és feltérképezni a helyet. Egyébként út közben, hallottam mozgolódást mellettem a fák között, de látni nem láttam semmit. Meg is álltam, be is mentem amennyire tudtam a fák közé, de túl sűrű volt az erdő, alig lehetett volna a fák közé menni, szinte csak oldalazva haladva. Egy másik szakaszon pedig a fák között voltak nagyon mély bemélyedések, szakadékok. Lehet itt is van valahol valami nagyobb üreg. A képen ez nem láccik túlzottan, de ha még egy lépést teszek beesem a kb. 8 méter mély hasadékba.

Ha legközelebb megyek és remélem olyannal akit érdekel ez a dolog, akkor hamar kell elindulni. Ezt a pár helyet beletelt 2-3 órába mire bejártam, az erdő pedig hatalmas. Ráadásul a Fanyűvőt este látták, nappal sosem, de éjszakára egyedül nem mernék kimenni. Ismét nem láttam ismeretlen állatot, de ettől függetlenül létezhet, ez olyan mintha elmentem volna a Loch-nessi tóhoz és 10 métert vizsgáltam volna át belőle. Remélem senkinek nem vettem el a kedvét aki esetleg már akart oda szervezni egy kis "expedíciót", kirándulást. :)

Összegzésként
Ezek az 1 napos kiruccanások nem sok sikert hoznak, hosszabb időre kell menni nagyobb előkészületekkel, ha tényleg egy komolyabb eredményt akarunk elérni. A helyiekkel beszélni, naplót írni a dologról, kamerákat vinni, átjárni, feltérképezni az erdőt, s eszerint akár több "bázist" is felállítani.
Hamarosan, ha jön a jó idő újra elmegyek az erdőbe az biztos. Lehet már társam is lesz és több eredményt fogok elérni.

A mátranováki fanyűvő 1. - Bemutatása

Létezik a zoológia tudománya, amely ugye az állatokkal foglalkozik. Azonban létezik a kriptozoológia, amely olyan teremtményekkel foglalkozik, melyek létezése nem bizonyított egyértelműen. Ilyen pl. a Yeti vagy a Loch Nessi szörny. Ezeket mindenki ismeri. De, ki hitte volna, hogy Magyarországnak is van egy ilyen titokzatos állata?

Ebben az első részben ezt az állatot fogom bemutatni.
A második részben pedig fogtam magam és a helyszínre utaztam, hogy utána járjak a dolgoknak.

A kezdetek
Egy régi barátomtól hallottam,hogy a Nógrád megyében elhelyezkedő Mátranováki erdőben ismeretlen lényt látnak néha az arra járók és sátorozók. Ez még középiskolában történt, a 2005-ös év környékén. Ekkor még nem szenteltem különösebb figyelmet ennek a dolognak. Évekkel később, 2010 decemberében olvastam egy magyar oldalt, ami paranormális dolgokkal foglalkozott és az emberek saját tapasztalataikat küldték be az oldal tulajdonosának. Itt megakadt a szemem egy poszton, amit egy fiú írt le. A barátaival volt egy ösvény közelében késő este és egy olyan lényt látott, ami tökéletesen megegyezik a haverom által régebben mondott állattal. Ezen nagyon meglepődtem, de ez még csak a kezdet volt. Sokszor néztem a gyakori kérdések c. oldalt. Itt találtam egy kérdést hónapokkal később, hogy valaki látott egy állatot Pécel környékén és kérdezte, hogy mi lehet az. Teljes döbbenet...az állat szintén megegyezik az ismerősöm által mondottakkal és a hónapokkal ezelőtti oldalon leírtakkal. Furcsa volt, három eset ami tökéletesen megegyezik az állat kinézetét illetően, három különböző szemtanú akik kilométerekre laknak egymástól, akik nem ismerik egymást, sosem hallottak egymás storyáról. Ebben 100%-ik biztos vagyok, mielőtt még valaki úgy gondolná hogy ez csak egy interneten terjedő hoax(átverés). Ha pedig egy ember indította volna el, nagyon minimális az esélye, hogy valaki felfigyeljen rá. Különböző oldalakon tűntek fel a történetek és sok hónapnyi várakozásokkal.
2011 közepén elküldtem egy kriptidekkel foglalkozó blognak ( ekkor még nekem nem volt ilyen blogom, most már van), az oldal tulaja kitette és kérte, hogy jelentkezzenek olyanok, akik észleltek valami hasonlót. Ezután sok-sok beszámoló érkezett, nagyon sokan látták, csak az emberek úgy hitték egyedül ők látták ezt a valamit és nem mertek beszélni róla. Természetesen elfogult vagyok és úgy ítéltem meg, hogy biztosan van köztük csak kitaláció és átverés, csak hogy megszívassuk szegény blogírókat.. egy ilyen esetről ki is derült, hogy kamu, később a levélíró be is vallotta. De akkor sem lehet szemet hunyni a sok-sok beszámoló fölött.
A dolog addig húzódott, mígnem már a Hihetetlen! c. újságban is megjelent egy kétoldalas cikk az állatról a 2011-es év folyamán.
Az állat leírása
A lény majom és emberszerű. Szőre van, fehér színű, de nem sűrű. Alkata vékony,de fizikailag mégis igen erős. Jellegzetessége még hogy nagyon magas, 180-230 m közöttire tippelték az esetek szemtanúi. A keze a legfurcsább, mégpedig azért, mert a térdéig érnek és az ujjai nagyon hosszúak. Hangját is hallotta valaki,ezt úgy írták le mint egy vékony sikoly, mely átmegy hörgésbe. A fanyűvő nevet azért kapta, mert rá jellemző leírásokat találtunk különböző könyvekben, mondákban és a magyar folklórban, de hol így, hol úgy hívják. A "mátrai-t" pedig azért, mert ezen a területen látták a legtöbbször, de mostanában egyre több helyen is észlelik. A beszámolók alapján félénk.Tápláléka egyenlőre kérdéses volt leírva már növény, de hús is. Valószínűleg inkább éjszakai életmódot folytat, többnyire késő este látták.

A folklórban és egyéb leírásokban
Röviden összefoglalva lényünk folklorisztikai irodalma és rokonsága sok rétű, és sok esetben nem lehet eldönteni, hogy pontosan róla van szó. Emlegetik a bányatörpék, bányarémek között, történetileg az erdei tündérekkel mutat rokonságot. Kapcsolódik a boszorkányokhoz is, egyes szellemtörténetekben is felbukkan. Hasonlít továbbá az ördögmondákhoz is, amikor egy földalatti lyukból járnak ki- és be. Leírok pár idézetet könyvekből, persze még lenne jópár leírás, de elég ez a 3 darab.

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:
"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak."

Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 122. történet: Apósom mesélte, hogy vót a háborúba Oroszország valamelyik részén, s ott a helybéliek aszonták, hogy ott is vannak vademberek. Hogy mán ezek a vademberek, s azok egyenlők lehettek-e, nem tudom. Azok, azt mondták, hogy úgy élnek, jogy vadokot fogna. Vadbőrökbe Őtözködtek...

A magyar folklór, 1979. 431. o. "Aránylag elmosódott a természeti démonok alakja. Erdős-hegyes vidékeken beszéltek az "erdei csudáról" (Zrínyi Miklós, a költő emlegette), a vadlányról (Erdélyben beszéltek róla. Nagyobb vizek mentén víziemberekről is szó esett"

Egy lista az észlelésekről a teljesség igénye nélkül:
2012 januárja: Bakonyszentlászló. A szemtanú kutyasétáltatás közben találkozott össze a fanyüvővel
- Sátoraljaújhely Sátorozás közben találkoztak a teremtménnyel öten.
2011. Október 31: Hallották a lényt Fóton. Ugyan ott a Kopasz hegynél egy lábnyomot találtak.
2011. Iszkaszentgyörgy és Kincsesbánya között A szemtanú látta a teremtményt átrohanni az úttesten.
2011. Kerepes. A szemtanúk táborozás közben találkoztak a lénnyel.
2011. Április. Táborozók látták fán állni a teremtményt.
2011. Április. Ugyanebben az évben Pécelen látták a teremtményt nappal.
2010. Nyáron egy lány látta a domboknak sétálva késő este.
2010. Egy táborozó család sátrába próbált meg bejutni. Elkergették.
2009. Dunaharaszti. A szemtanú udvarára hatolt be. Nyávogó hangot hallott.
2009. Látták a teremtményt a kempingezők a sátrak között
2008. Mátranovák. Egy bulizó társaság látta az erdő szélén a teremtményt.
2007. Kincsesbánya. Hallották újra a lény üvöltését.
2007. Két szemtanú. A lény elmenekült.
2006. Heréd. Hallották a lény sikolyát
2001. Lacháza. A szemtanú kutyát sétáltatott a közeli erdőben, amikor összeakadt egy sérült fanyüvővel. A lény üldözőbe vette.
2001. június 5. Sátorozó fiatalok egy fán lévő Fanyüvővel találkoztak.
1998. Szorospatak. Az ifjúsági táborba hatolt be a fanyüvő, de megfutamodott. Felborított több széket, és magával vitte a táborozók száradó ruháit is.
1980-as évek. A mátrában bányászok látták a lényt.

Rajzok amit a szemtanúk készítettek vagy a szemtanúk álltal leírtak alapján készültek:

Kísértet a Dornyai Béla turistaházban?

A története:

A helyszín Nógrád megye, Eresztvény. 1935. október 20-án avatták fel a Salgó-Menedékházat.

Egyébként az erdő egy részében található ez a ház, ahová aszfaltos autóút vezet.

1965-ben a "kiváló honismertető tudós" Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét vette fel."A Salgó-Menedékházban összesen 50 darab jól felszerelt ágy várja a turistákat. Magyaros bútorzata és népies kézimunkái, domborművei, képei stb. pedig szinte páratlanná teszik az egész országban." Egyike azon kevés tárgyi emlékeinknek, amelyek több történelmi korban is jelképpé váltak.

Tulajdonosa némi állagmegóvásról gondoskodott, valószínűleg nem tud forrást szerezni a felújítására.Régen ez egy jól működő panzió és étterem volt. A második világháború ideje alatt természetesen szállásoltak el itt menekülteket és katonákat. Nem tudom, hogy haltak-e meg itt sebesültek, de nem lennék meglepve. Lehet még akkoriban kisebbfajta kórházként is működött, ahol szállást és gyógyítást kaptak a sérült katonák.

A rejtély:

Három történetet ismerek a hellyel kapcsolatban. Osztálytárs, ismerős és egy volt tanárom mondta.

- Néha lánccsörgést lehet hallani a házból.

- Fiatalok arra mentek autóval. Az egyiküket "hívta a természet" xD Kiszállt az autóból a bokrok közé. A barátai gondolták jól megviccelik és mennek egy kört, majd visszajönnek érte. 10 perc múlva ismét visszajöttek a barátjukért, aki falfehér arccal szállt vissza a kocsiba. Elmondta, hogy egy vörös szempár figyelt rá a házból és folyamatosan követte őt akármerre mozgott.

- Egy motoros járt arra felé. Megállt pihenni. Észrevette, hogy a motor hátulja megnehezedik, tehát súly került rá. Belenézett a visszapillantó tükörbe és egy férfit látott. Éppen hátranézett és közben mondta, hogy szálljon már le a motorjáról, de mire hátranézett a férfi eltűnt. Sehol sem látta maga körül.

A háznál:

2009.05.09.-ben történt. Nem az miatt voltam a háznál, hogy szellemeket keresgéljek. Nem is tudtam a létezéséről. Pár osztálytárssal mentünk oda két autóval, hogy ott sátorozzunk szemben a házzal, mert ott egy széles mező található. Csináltunk finom gulyáslevest, ekkor hallottam a történeteket és végül leszállt az este. Beakartam menni a házba, de senki sem mert velem tartani. Beültünk barátom autójába. Szemben volt a házzal, de annyira kényelmetlenül éreztük magunkat mikor ránéztünk, hogy inkább megfordultunk a kocsival a mező irányába. Én beakartam menni minden áron. Végül egy haverom mondta, hogy bejön velem. Odamentünk a bejárathoz, de akkor visszavonta a dolgot. Egyedül nem mertem én sem bemenni. Egyszerűen túl félelmetesnek nézett ki a hely és csak mobillal tudtam volna világítani. Fogtam a fényképezőmet és bedugtam a kezem a bejáraton. Csináltam pár képet hátha lesz rajtuk valami... hajnalban ismét megkörnyékeztem a házat. Már sokkal világosabb volt és így már haverom is velem tartott. A ház két emeletes és érdekes módon ott akárhogy nyomtam a fényképező gombját nem kapcsolódott be azon az emeleten. Lent csináltam pár képet, egyiken látható egy Orb.

Állítólag ez a szellemek jelenléte vagy energiája. Sokkal tömörebb, mint egy porszem. De a szkeptikusok azt állítják, hogy ez csak porszem. Érdekes módon ha por, akkor miért nincs a többi képen egy szem sem? Mikor kimentünk a házból, azon nyomban bekapcsolódott a gép. Nem értettem a problémát. Körbejártuk a házat, a pincébe nem mertem lemenni, mert az is van. Az egyik résznél tartottunk, amikor egy nagy dörrenést hallottunk a második emeletről. Haverom nem a legszebb szavakkal megjegyezte, hogy menjünk el innen. Úgyhogy vissza is mentünk a többiekhez.

Sajnos azóta nem jutottam el a házhoz. Remélem egyszer még sikerül, mert nincs messze. De nincs gépjárművem és nem tudok oda eljutni egyedül. Akkor tuti, hogy éjjel bemennék és kitudja, hátha történik valami...