A története:
A helyszín Nógrád megye, Eresztvény. 1935. október 20-án avatták fel a Salgó-Menedékházat.
Egyébként az erdő egy részében található ez a ház, ahová aszfaltos autóút vezet.
1965-ben a "kiváló honismertető tudós" Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét vette fel."A Salgó-Menedékházban összesen 50 darab jól felszerelt ágy várja a turistákat. Magyaros bútorzata és népies kézimunkái, domborművei, képei stb. pedig szinte páratlanná teszik az egész országban." Egyike azon kevés tárgyi emlékeinknek, amelyek több történelmi korban is jelképpé váltak.
Tulajdonosa némi állagmegóvásról gondoskodott, valószínűleg nem tud forrást szerezni a felújítására.Régen ez egy jól működő panzió és étterem volt. A második világháború ideje alatt természetesen szállásoltak el itt menekülteket és katonákat. Nem tudom, hogy haltak-e meg itt sebesültek, de nem lennék meglepve. Lehet még akkoriban kisebbfajta kórházként is működött, ahol szállást és gyógyítást kaptak a sérült katonák.
A rejtély:
Három történetet ismerek a hellyel kapcsolatban. Osztálytárs, ismerős és egy volt tanárom mondta.
- Néha lánccsörgést lehet hallani a házból.
- Fiatalok arra mentek autóval. Az egyiküket "hívta a természet" xD Kiszállt az autóból a bokrok közé. A barátai gondolták jól megviccelik és mennek egy kört, majd visszajönnek érte. 10 perc múlva ismét visszajöttek a barátjukért, aki falfehér arccal szállt vissza a kocsiba. Elmondta, hogy egy vörös szempár figyelt rá a házból és folyamatosan követte őt akármerre mozgott.
- Egy motoros járt arra felé. Megállt pihenni. Észrevette, hogy a motor hátulja megnehezedik, tehát súly került rá. Belenézett a visszapillantó tükörbe és egy férfit látott. Éppen hátranézett és közben mondta, hogy szálljon már le a motorjáról, de mire hátranézett a férfi eltűnt. Sehol sem látta maga körül.
A háznál:
2009.05.09.-ben történt. Nem az miatt voltam a háznál, hogy szellemeket keresgéljek. Nem is tudtam a létezéséről. Pár osztálytárssal mentünk oda két autóval, hogy ott sátorozzunk szemben a házzal, mert ott egy széles mező található. Csináltunk finom gulyáslevest, ekkor hallottam a történeteket és végül leszállt az este. Beakartam menni a házba, de senki sem mert velem tartani. Beültünk barátom autójába. Szemben volt a házzal, de annyira kényelmetlenül éreztük magunkat mikor ránéztünk, hogy inkább megfordultunk a kocsival a mező irányába. Én beakartam menni minden áron. Végül egy haverom mondta, hogy bejön velem. Odamentünk a bejárathoz, de akkor visszavonta a dolgot. Egyedül nem mertem én sem bemenni. Egyszerűen túl félelmetesnek nézett ki a hely és csak mobillal tudtam volna világítani. Fogtam a fényképezőmet és bedugtam a kezem a bejáraton. Csináltam pár képet hátha lesz rajtuk valami... hajnalban ismét megkörnyékeztem a házat. Már sokkal világosabb volt és így már haverom is velem tartott. A ház két emeletes és érdekes módon ott akárhogy nyomtam a fényképező gombját nem kapcsolódott be azon az emeleten. Lent csináltam pár képet, egyiken látható egy Orb.
Állítólag ez a szellemek jelenléte vagy energiája. Sokkal tömörebb, mint egy porszem. De a szkeptikusok azt állítják, hogy ez csak porszem. Érdekes módon ha por, akkor miért nincs a többi képen egy szem sem? Mikor kimentünk a házból, azon nyomban bekapcsolódott a gép. Nem értettem a problémát. Körbejártuk a házat, a pincébe nem mertem lemenni, mert az is van. Az egyik résznél tartottunk, amikor egy nagy dörrenést hallottunk a második emeletről. Haverom nem a legszebb szavakkal megjegyezte, hogy menjünk el innen. Úgyhogy vissza is mentünk a többiekhez.
Sajnos azóta nem jutottam el a házhoz. Remélem egyszer még sikerül, mert nincs messze. De nincs gépjárművem és nem tudok oda eljutni egyedül. Akkor tuti, hogy éjjel bemennék és kitudja, hátha történik valami...